Az autista gyerekek alkotásainak nagy többsége irányított munkával készült. A folyamat által tapasztalják meg az anyag felhasználásánk módját és lehetőségeit. Egyfajta eszközt adunk a kezükbe, amire építhetik majd saját elképzeléseiket. Konkrétan meghatározott formákat és színvilágot kapnak, szóbeli utasítást, esetenként mintát is hozzá (például a „két arc” kép – egy festmény alapján készült). Sok munkájuk és kitartásuk van abban is, hogy megtanulják értelmezni a látott képet, annak megfelelően kiválasztják a gombokat színben és úgy vetítik át a vászonra, hogy elhelyezése a mintának megfeleljen. Itt ugyanis ismerni kell a kisebb-nagyobb, világosabb-sötétebb, mellé-fölé-alá kifejezések jelentését, azoknak a gyakorlatban való alkalmazását. A tájképen a lila gombok lehetnek a levendula mező, a pirosak pedig pipacsok. A másik alkotáson több virág van a jobb oldalon, a levelek körbefutják az ábrát…

Munkájukról folyamatos visszajelzést, megerősítést kapnak az alkotók, nagyon fontos, hogy érezzék és tudatosuljon bennük, hogy jók abban amit csinálnak, sikerként éljenek meg minden alkotást, mert ez az az élmény, ami további alkotásra ösztönzi őket, megerősíti önbizalmukat és bizalmukat a környezetükben. A környezetbe vetett bizalom pedig nyitást eredményez a társas kapcsolatok és a kommunikáció területén.